Talán semmi nem olyan talányos, mint maga az élet. Gyorsan végig söpörnek a napok, hetek, hónapok és évek. Az évszakok váltakozását mindig tisztelettel várom. Kérdések sora merül fel bennem egy-egy évszakváltás előtt. Vajon mit hoz az idei nyár? Szerelmet? Barátságot? És milyen lesz a Karácsony? Hol töltöm a Szilvesztert?

Most ősz van. Bármilyen nyomasztó is az időjárás, valahol mégis megnyugvással tölt el a tudat, hogy itthon vagyok, a szobámban, az asztalomnál ülve.

Úgy érzem, én változom de körülöttem minden a régi. Ugyanaz az íróasztal, ugyanaz a kilátás a szobámból. Ugyanúgy hallom a templom harangját, ugyanúgy szeretem nézni a vén diófa leveleit a szélben.

Lehet, hogy én magam sem változom? Ugyanaz vagyok, mint régen? Nem, az nem lehet! Különös, de az érzés, hogy talán szemernyit sem változtam az évek alatt, egyenesen kétségbe ejt. De miért? Talán nem vagyok elég jó ahhoz, hogy saját magammal éljek? Túl sok az elvárás saját magam felé? Kishitű lennék és bizonytalan?

Csupán arról van szó, hogy félek. Félek a változástól s közben pont én vagyok az, aki keres az alkalmakat. Hiszen én voltam az, aki hat gyönyörű év után megyét, várost és munkát váltott. Én vagyok az, aki állandóan az írásra gondol és ezt akarja csinálni, de közben mégis bizonytalan vagyok.

A felgyorsult világ az oka. Nem vagyok képes ép ésszel gondolkodni, nem tudok nyugton maradni és közelebb kerülni a belső énemhez. Muszáj változni? Vagyis: muszáj változtatni? Képesek vagyunk feladni önmagunkat, hogy tökéletes képet adhassunk a külvilágnak?

Bizonyos, hogy változtam, ez akkor is tény, ha én ezt nem érzékelem. Része vagyok egy folyamatnak, ami maga az élet. Elvárásokkal, kihívásokkal és igen, változásokkal.

Minek kell történnie, hogy valaki változzon? Tragédiának? Szerelmi csalódásnak? Munkahely elvesztésnek? Érdekes. Rögtön negatívumok jutnak eszembe. Nyilvánvaló, hogy a szép dolgok is képesek a változtatásokra. Csak hinni kell bennük.

Szóval bármennyire küzdök ( ellene vagy mellette még számomra is kérdéses ) de változom.

Ahogy a vén diófa megszabadul elsárgult leveleitől és felkészül az új termésre, úgy én is bizakodva gondolok az elkövetkező időszakra.