1.0Hogyan legyek ( jó ) író?https://eperirniakar.cafeblog.hueperhttps://eperirniakar.cafeblog.hu/author/epe/Boldogság nevében írom a következő bejegyzésem. Itt motoszkál a fejemben, türelmetlen és akaratos. Súgja a szavakat, olykor gondolkodik ő is, majd mosolyogva biztat engem: rázd fel hát embertársaid és törjenek ki a szomorúság börtönéből! Az utóbbi időben sokat gondolkodtam a boldogság fogalmán. Először is az ütött szöget a fejembe, hogy miért nem azt kérdezzük az emberektől, hogy boldog-e és miért azt, hogy hogy van? Tudom, hogy az egyik szívemnek igen kedves barátnőm nem boldog. Látom rajta és érzem is, mégis: visszatart valami, ami miatt azt merném kérdezni, hogy boldog-e. Így, amikor azt kérdezem, hogy jól van-e, csak a vállait vonogatja és száját mosoly-félére húzva válaszol: megvagyok. Megvagyok. Évekkel ezelőtt inkább ugrottam volna le a Minaret-tetejéről ( igen, egy minaretes városban lakom) minthogy azt válaszoljam: megvagyok. Mindig is szerettem a hosszas beszélgetéseket, amik általában csak egy hogyvagy-gyal kezdődtek. De valami megváltozott. Nyilván ennek a rohanó és felgyorsult világnak köszönhetjük. Ez egy másik téma lesz. A kérdés tehát az, hogy mikor lesz egy ember igazán boldog? És mitől lesz az? Hogyan érthetjük el a boldogságot? Az emberek többsége a közhelyekbe menekül: " majd akkor leszek boldog, ha meglesz a diplomám. majd akkor leszek boldog, ha megtaláltam a szerelmet, majd akkor leszek boldog, ha..." Ideje szembeszállni az igazsággal. <em>A nagy kérdés az, hogy vajon lehetünk-e igazán boldogok, ha az előző feltételes módú kérdésekre ( és valamennyi ilyen jellegű kérdésre ) a válasz nem?</em> Roppant egyszerű: igen. Ugyanis mi, balga emberek, telhetetlenek vagyunk, mélabúsak és szomorúak. És ami a legmegdöbbentőbb: irigyek is. Hogyan lehetséges ez? Miért nem tudunk csak szimplán örülni és végre boldogok lenni? Lehet-e gyakorolni a boldogság érzését? Az elmúlt években nagy divattá váltak a különböző segítőszándékkal íródott könyvek, amelyek célja, hogy az emberek agyát és elméjét pozitív irányba tereljék.  Lehet ezzel a módszerrel is próbálkozni, bár célravezetőbb, ha egész egyszerűen jól érezzük magunkat a mi bőrünkben és a mi életünkben! ( ettől függetlenül mindenkinek ajánlom A Titok c. könyvet, igen, lerágott csont, de néha-néha jó elolvasni egy-egy bekezdést). A boldogság eufóriáját akár egy csettintéssel elérhetjük. Gondoljunk csak bele, mindennap történik velünk valami szép és jó, aminek meg <em>kell</em> tanulnunk örülni és ami miatt boldognak <em>kell</em> lennünk. Igen, <em>kell.</em> Olyan ez, mint egy tananyag, megtanulod a boldogságot érezni és élvezni és ami a legnehezebb,megtartani. A boldogság olyan, mint egy apró és törékeny porcelán darab: óvatosan kell vele bánni és még csak gondolni sem szabad arra, hogy félredobjuk. Hogyan lehet a boldogságot megtartani és nevelni? Lehetséges-e ez?  Boldogság  helyeslően bólogat: igen, de még mennyire! Értékeljük az apró dolgokat az életben, ne legyünk pesszimisták és kezdjük más oldalról szemlélni az életünket! Tegyünk azért, hogy a mi és mások élete is boldogabb legyen. Hogy hogyan? Ezt mindenki saját maga dönti el. Én az írást választottam, remélem, jól döntöttem. Simone Weil méltán híres idézetével szeretném e mai posztom zárni: Meg kell tanulnunk vágyakozni azután ami a miénk. Nem is gondolnánk, mennyi minden a birtokunkban van, egészen addig, míg el nem veszítjük azt... Ti mit gondoltok a boldogságról? <a href="https://eperirniakar.cafeblog.hu/files/2013/06/BOLDOGSÁG.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-27" alt="" src="https://eperirniakar.cafeblog.hu/files/2013/06/BOLDOGSÁG-300x200.jpg" width="300" height="200" /></a>  rich