Jól ismerjük a mondást: amit ma megtehetsz, halaszd holnapra, hátha akkor már nem is fontos megtenned. Körülbelül 25 évig eszerint éltem, de most, hogy immáron nagy 26 éves lettem, elhatároztam, hogy megváltozok. Például végre felnövök. Vagy legalábbis megpróbálom. A felnövéshez ezer és ezer út vezethet, az semmiképp sem, hogy hazaköltözöl anyádékhoz hat, független, gyönyörű év után. Én bizony megtettem!

Sokan néztek rám ferde szemmel, tán’ megőrültem, hogy az addigi életem felrúgom és hazajövök? Lehet. Viszont rájöttem arra, hogy bizonyos lépéseket akkor is meg kell tennünk az életben, ha nem akarjuk. Ha őszinte akarnék lenni, és miért ne akarnék, igazából vágytam már haza. Aki olvasta a korábbi bejegyzéseim, tudja, hogy májusban szakítottunk a barátommal, teljes káosz volt az életem és akkor úgy éreztem, hogy egy nagyot kell lépni, egy olyan k. nagyot, ha már lúd,legyen kövér stb. Úgy döntöttem tehát, hogy hazaköltözöm és rendbe teszem az életem.

Első lépésként máris találtam munkát ergo nem itthon tépem a saját és szüleim idegeit a semmittevéssel. Új embereket ismertem meg és új kapcsolatokat alakítottam ki ( Párkapcsolatot még nem. Még egy darabig sajnáltatom magam )

Továbbá a már meglévő, több éves barátságokat sem hanyagolom el. Ez nagyon nagyon fontos! Egymás támogatása, vigasztalása, ösztönzése még a legpocsékabb időszakban is igazi felüdülést jelenthet.

Végül: elhatároztam, hogy senki és semmi nem tántoríthat el a céljaimtól, elképzeléseimtől ( még anyukám szilvás süteménye sem a -5 kg-tól. Bár gyanítom ez nagyobb feladat, mint megszerezni a diplomát).

Az emberek csak jönnek mennek a nagyvilágban, sokan bele sem gondolnak, hogy minden egyes perc, amit veszekedéssel, kapkodással, idegességgel töltenek akár értékes is lehet. Nem kell várni minden év január 1-re vagy  a következő születésnapra és hétfőre, ott, ahol most vagy, ott kell elkezdened valamit.  Az, hogy mit teszel és hogyan, teljes egészében rajtad múlik, a lényeg, hogy érezd végre: ÉLSZ!

Hajlamosak vagyunk  úgy érezni, hogy az élni akarás és élni tudás között óriási szakadék tátong, azonban, ha jobban belegondolunk, ez nem így van: vékony kis hajszál választja el a kettő fogalmat egymástól. Hogyan lehet tudatosan élni akarni és tudni egyben? Íme néhány tanács:

1. Minden reggel tervezd meg, hogy aznap mit fogsz csinálni

2. Reggelizz! A reggeli kihagyása ugyanakkora bűncselekménynek számít, mint a fogmosás bliccelése

3. Próbáld meg magad tartani a napi tervedhez, ha valami esetleg közbejön, akkor se ess pánikba,a rugalmasság érzése is Isten ajándéka, ugyanúgy tudod hasznosítani, mint bármi mást.

4. Ha felidegesítenek, számolj tízig. Majd visszafelé. Hidd el, nem éri meg, hogy a napod bármi elrontsa.

5. Mosolyogj! Mindig mindenhol, mosolyogj. Akkor is, ha munka után beesel a kisboltba egy liter tejért és az előtted lévő néni már a félboltot felvásárolta és arra a kérdésre, hogy ” Tetszik-e még valamit kérni?” minduntalan valami eszébe jut. Egyszer Te is sorra kerülsz.

6. Légy türelmes. Ebben a rohanó világban talán ez az egyik legfontosabb erényünk. Nem tudhatjuk, hogy akire épp veszekedni készülünk vagy épp szidni akarjuk, min megy keresztül. Lehet, hogy neki sokkal több problémája van mint Neked.

7. Ne ítélkezz. Soha.

8. Minden döntésed előtt készíts listát: mellette vagy ellene? Ezt az élet minden területén alkalmazhatod.

9. Mindennap sportolj valamit, akár húsz perc is elegendő.

10. Olvass. Szépirodalmat, krimit, romantikus regényt, akármit, csak olvass! Közben elképzelhetsz egy másik világot, egy másik életet, ami ugyanolyan fantasztikusan jó, mint a Tiéd.
És végül: “Ne várj, a legjobb alkalom soha nem fog elérkezni. Kezdj hozzá ott, ahol éppen most vagy, és használj bármilyen eszközt, ami csak a kezedbe kerül, hiszen a legjobb szerszámokat útközben úgyis meg fogod találni.” (Napoleon Hill)